HA7SZA, HA5CLF – Készenléti rádióforgalmi gyakorlat – 2014.

MRASZ-Rádióamatőr Készenléti Szolgálat rádióforgalmi gyakorlata

Részt vettünk a MRASZ által meghirdetett rádióforgalmi aktivitáson, melynek célja azon készségek elsajátítása volt, hogy a telekommunikációs hálózatoktól független berendezésekkel és eszközökkel kapcsolatot tudjunk létesíteni az ország különböző pontjaira kitelepült rádióamatőr állomásokkal.

Dátum: Szombat, 2014. november 8.
Idő: Érkezés a helyszinre UTC 13:00 és a gyakorlat kezdés UTC 16:00 – 17:00
Helyszín: Hármashatár-hegy (N47.550114, E19.005468), ASL=410m
Résztvevők: Mihály, HA7SZA (RKSZ084) és István, HA5CLF (RKSZ081)
Berendezés: Yaesu FT450AT – rövidhullám és Yeasu FT-857D – 70cm átjátszó forgalmazáshoz
Antenna: 80m/40m NVIS antenna és 70cm ZL-Moonraker antenna
Tápegység: Honda 20i generátor
Átjátszó: Kereszthegy, Budafok (N47.444394, E19.011336), ASL=200m
Időjárás: 13C°, borult/felhős, szél É/ÉK 10-16km/h, csapadék 0mm, naplemente 16:18 helyi idő szerint

Gyakorlat: Korán érkeztünk, hogy időben készek legyünk a gyakorlat kezdésre és ha netán valami
probléma merül fel, legyen elég időnk a megfelelő intézkedésekre. A terepszemle után az első feladatunk volt, hogy egy APRS üzenettel a térképre “helyezzük” magunkat. A piros EOC ikont választottuk, ami az Emergency Operating Center, vagyis Készenléti Kommunikációs Központ rövidítése (http://aprs.fi/ha5clf-7).

Felállítottuk az NVIS antennát, ami két egymástól merőlegesen elhelyezkedő inverted-V dipólból áll a 40 és 80m-es sávokra. Majd felállítottuk a forgalmazó állomásokat. Mihály, HA7SZA a rövidhullámon 80m és 40m-en forgalmazott, miközben István, HA5CLF a 70cm-es átjátszón HG1RKSZ hívójellel dolgozott.

A hármashatár-hegyi kereskedelmi antenna elég közelinek bizonyult a forgalmazási helyünkhöz, de mégsem jelentett problémát. A múltban tapasztaltuk, hogy az ilyen antenna közelség néha annyira túlterhelheti a rádióvevő bemenenetét, hogy a vételt teljesen lehetetlenné teszi. Most nem így volt, viszont este a ködbe borult vörös világítótestek sejtelmesen meredtek le ránk. Az időjárás is kooperált, bár csak jól beöltözve tudtunk a piknik asztal mellett üldögélni. Az eső is elkerült, és csak miután a gyakorlat végével leszedtük az antennákat és visszapakoltunk mindent az autókba, akkor kezdett cseperegni egy ici-picit, még jobban érzékeltetve velünk, hogy milyen szerencsések voltunk.

A rövidhullámú antenna, mint már említettük, egy 40m és egy 80m-es rezonáns dipólból állt, inverted-V alakban 9m magasba kiemelve egy üvegszálas teleszkóp árbocra függesztve. Annak ellenére, hogy antenna tunert is vittünk magunkal, nem volt rá szükség. Mindkét sávon 1:1.5 alatt volt az állóhullám tartomány mérés eredménye, amit a transceiver automata hangoló egysége könnyen tudott kezelni. Mivel a két dipólus egymással párhuzamosan kapcsolt, nem volt szükség sávkapcsolásra, elég volt a transceiveren a sávot váltani. Ez persze nem véletlen. Mindketten hónapok óta kisérleteztünk NVIS antennákkal, hogy egy megfelelő készenléti antennát produkáljunk. Sajnos csak teoretikailag igazolt, hogy lefedi egész Magyarország területét holt zónák képződése nélkül. Sőt még völgyből is megtartja az előnyös karakterisztikáit. Gyakorlatban a kevés QSO számmal sajnos nem tudtuk ezt igazolni. Annyit tudunk, hogy Miskolc, Eger, Ács, Peremarton, és Budapesten Budafok felé gond nélkül tudtunk forgalmazni. A kevés QSO közt akadt néhány QSO a 80m-en is. Itt is probléma nélkül forgalmaztunk.

A 70cm-es átjátszó eléréséhez egy 7-elemes yagi, ZL Moonraker antennát szereltünk fel. Megfelelő irányba fordítva, bár felemelve már inkább valamelyik műbolygó felé vette az irányt, mégis probléma nelkül érte el az átjátszót. Azaz miután Lóri jelezte, hogy rosszul használom a frekvenciákat és így bár gyönyörűen hallott szimplexen, mégsem indítom be az átjátszót. Hát egy gyors kézikönyv böngészés és átprogramozás után ez is rendbe volt. Eljött a gyakorlat várva várt kezdés pillanata, miközben a nap lement és bizony a hideg mellé sötétség is párosult.

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy kézi lámpások villognak felénk emberi hangok kiséretében, majd rövidesen kiderült, hogy kínai turisták, akik rövidíteni szerették volna az utat és egy melettünk vezető ösvényen szeretnének visszajutni Budapestre. Nem ajánlottuk nekik. Fél órával később elfogadták a tanácsunkat, mikor visszaértek a sehová sem vezető erdész út végéről. Az egyikük érdeklődött, hogy rádióamatőrök vagyunk-e. Nem mondom, hogy megzavartak az aktivitásunkban, hisz alig volt ellenállomás a sávon.

Az energiaellátást egy Honda generátor biztosította. Halk morgással nem messze tőlünk akár 2kW csúcsteljesítményt is szolgáltatva. Teszteltük, hogyan reagál ha minden fogyasztó bekapcsolása után még egy 150W-os reflektort is hozzáadunk. Semmi jele nem volt a terhelésnek, továbbra is morgott a megszokott alaphangjával.

A kiszállási gyakorlat végül is sikeres volt a mi szemszögünkből. Tudjuk mire van szükségünk egy hasonló esetben a vészhelyzeti frekvenciákon való forgalmazáshoz. Aránylag gyorsan fel tudjuk állítani az antennákat, tudjuk biztosítani az áramellátást, és a forgalmazáshoz szükséges más eszközöket. Az időjárás okozta viszontagságokra pedig fel vagyunk készülve, függetlenül a tél hidege és a nyár melegétől. Mihály az elmúlt években 73, István pedig 15 magyarországi hegycsúcsot aktivált SOTA operátorként. Amiben még bőven van tanulnivalónk, az a kommunikációs gyakorlat szimulált vészhelyzetek esetében, és a más szervezetekkel való együtműködés. Majd ennek is eljön az ideje, remélhetőleg továbbra is csak gyakorlatként.

Tanulság: Az átjátszó tökéletes eléréséhez szükséges feltételek megteremtése okozott nekünk némi gondot. Eredetileg a Nagykovácsi közelében lévő Zsíros-hegyre terveztük a kiszálást, de gyakorlati teszteléseink alapján nem volt valószinű az atjátszó elérhetősége. A János-hegy éppen útban volt. Ezenkívül a rövidhullámú antenna 40m x 30m helyigénye is szempont volt. Természetesen nem szerettünk volna túl közel sem, lakott terület mellé kitelepülni, nehogy tevékenységünkkel valakit zavarjunk. Először a “google maps” és “street view” segítségével jártam be a potenciális kiszállási helyeket Budapesten, majd autóval bejártam a területek többségét és konstatáltam, hogy a “google maps” elég régi felvételeket tartalmaz. Minden általam kiválasztott lehetséges kiszállási pont már be van építve. Így végül a Hármashatár-hegy mellett döntöttünk. Itt megfelelő hely állt rendelkezésünkre és semmilyen magaslat nincs útban Budafok felé. A kiszállás helye kiválasztásán kívül az átjátszón történő forgalmazás egy kissé meglepett. Egy vészhelyzet esetén, és egy gyakorlat éppen arra ad lehetőséget, hogy ezt gyakoroljuk, a behívó állomások a gyakorlat kezdetén jelen vannak és bejelentkezés után általában végig maradnak, amíg a vezető operátor nem zárja be a kört. Persze ez esetben érthető volt, hisz ez nem volt előre kommunikálva, és így inkább egy alkalmi QSO-zást folytattunk. Így is hasznos volt, és sokat tanultunk belőle.